Alászolgája!

Tegnap szép csendben megszületett, nemzeti ünnepünk másnapján hatályba lép, és a 2010. június 6-át követő időpontra szervezett rendezvényekre már korlátozás nélkül alkalmazandó a West Balkánban történt tragédia nyomán kialakított, a zenés, táncos rendezvények biztonságosabbá tételét célzó szabályozás.

A rendelet ugyan az ígértnél valamivel hosszabb idő alatt született meg, de az ebből eredő higgadtabb hozzáállás inkább vált a szabályozásnak, és így a védeni kívánt közérdeknek – valamint a vele néha látszólag szemben álló jogos magánérdeknek – a hasznára, mint kárára.

Az engedély

Az új szabályok alapján a továbbiakban kizárólag külön – az eddig megkövetelt bejelentéseken és hatósági engedélyeken túli – rendezvényszervezési engedély birtokában lehet nagyobb bulikat, koncerteket, fesztiválokat tartani, szórakozóhelyet fenntartani. Az engedélyeztetési kötelezettség – ahogy azt a belügyminiszter előre bejelentette – a 300 főt meghaladó befogadóképességű zárt helyen tartott zenés, táncos rendezvényekre, valamint a több mint 1000 fő részvételével megtartott szabadtéri zenés, táncos rendezvényekre vonatkozik. Az engedély vonatkozhat egyetlen rendezvényre, rendezvénysorozatra, vagy akár rendezvények rendszeresen egy helyen történő lebonyolítására is.

Az engedély iránti kérelmet a jegyzőnél kell benyújtani, aki – a népegészségügyi, építésügyi, tűzvédelmi, környezetvédelmi és rendészeti szakhatóságok bevonásával – a rendezvény helyszínét a társhatóságokkal közösen, a helyszínen ellenőrzi. Az eljárásra racionálisnak tekinthető – az általánosnál rövidebb – 20 napos határidő áll a jegyző rendelkezésére, amely sajnálatos módon mindenféle indok nélkül akár 30 nappal is meghosszabbodhat (a környezetvédelmi szakhatósági közreműködések miatt).

Az engedély iránti kérelemhez – többek között – csatolni kell a rendezvény biztonsági tervét; ezzel a rendelet egyszerre reagál a West Balkánra azzal, hogy ennek részeként kiürítési és menekítési tervet, valamint a 2006. augusztus 20-i tűzijáték során történtekre azzal, hogy szabadtéri rendezvény esetén az Országos Meteorológiai Szolgálat előrejelzését is be kell nyújtani.

A rendezvény megtartása

Rendezvényt engedély birtokában is csak a helyiség üzemeltetője vagy kulturális rendezvényszervezői, vagy rendezvény és konferenciaszervezői képesítéssel rendelkező rendezvényszervező szervezhet. A rendezőnek – megfelelően képzett személyzettel – gondoskodnia kell elsősegély biztosításáról, valamint a rendezvény biztonságáról.

A rendezvény szervezője mind a fiatalkorúak belépését, mind pedig az alkoholfogyasztást jogosult és köteles kontrollálni.

A kontroll és a szankciók

A rendelet következetes betartása esetén mind az alkalmi rendezvények, mind az állandó szórakozóhelyek bizton számíthatnak rendszeres hatósági ellenőrzésekre. A rendszeresen működő szórakozóhelyeket szinte minden hatóság évente kétszer köteles működés közben – szolgálatban – meglátogatni, míg a jegyző ezen felül még évi egy alkalommal nap közben is alaposan átvizsgálja a helyet. Az alkalmi rendezvények esetében a hatóságok a kapacitásaik és saját kockázatelemzésük alapján döntik el, hogy kiszállnak-e a helyszínre.

A helyszíni ellenőrzés során feltárt kisebb szabálytalanságok esetén első alkalommal még csak figyelmeztetik a rendezőt, illetve határidő megállapítása mellett felhívják a jogszerű magatartásra. Megfelelően súlyos szabályszegés, illetve életveszély vagy az engedély hiánya miatt viszont bármely hatóság felfüggesztheti a rendezvény megtartását. Sőt szélsőséges esetben (tényleges tűz esetén) akár 2 000 000 forintos tűzvédelmi bírság is kiszabható.

Az átláthatóság

Az engedélyezett rendezvényekről a jegyző nyilvántartást vezet és tesz közzé az interneten. Emellett maga a rendezvény szervezője, illetve az üzemeltető is köteles a rendezvényre vonatkozó alapvető információkat a helyszínen és az interneten közzétenni.

Továbbra sem kell közzétenni azonban sem az ellenőrzési terveket, sem az arra vonatkozó információkat, hogy az ellenőrzéseket ténylegesen megtartották-e, azok milyen általános tapasztalatokkal jártak.

Békében?

Természetesen tökéletes szabályozás nincs. Számos ponton kritizálható lenne a rendelet, már csak műfajából eredően is: egyetlen aktuális események által kiragadott problémára adott, így politikailag is kifejezetten érzékeny területen született, ezáltal szükségszerűen kissé rendszeridegen válasz, amely ennélfogva nem is lehet feltétlenül képes a probléma valós gyökereinek a kezelésére. De hagytak maguknak némi időt a végiggondolására, és különösen ügyeltek a problémakör megfelelő lehatárolására. Így a szabályozási kényszerhelyzetből sikerült az eredetileg – és az időközben megjelent nyilatkozatok, döntések alapján is – várhatónál sokkal vállalhatóbb, előremutatóbb kompromisszumnak kerekednie.

Már csak az a kérdés, hogy – a fő felelősség jegyzőhöz telepítésének, az ellenőrzések fedezete, valamint nyilvánosság általi kontrollja hiányának ellenére – a jogszabályi előírások találkoznak-e a valódi gyakorlattal. Ellenkező esetben marad a rövid távú kommunikációs győzelem: megbüntettük a bűnösöket, tartottunk sok razziát, megváltoztattuk a rossz szabályozást, ilyen többé nem fordulhat elő…

Bizonyára sokan ismerik Asimov Alapítványából azt a történetet, amikor az agresszor Anakreoni Királyság követet küld a tudósok csöppnyi bolygójára. A követ kétnapos látogatását követően a terminusi tudósok - jellemző módon - a szövegek lényegét kiszűrő szimbolikus logika tudománya segítségével elemzik a fennhéjazó követ nyilatkozatait; az eredmény: semmi. A követ két napon keresztül gyakorlatilag nem mondott az égvilágon semmit. A történethez ugyanakkor hozzátartozik, hogy időközben érkezik egy hivatalos üzenet is az Anacreonról, melynek lényege:

"Egy héten belül megadjátok nekünk, amit követelünk, különben ripityára verünk benneteket, és úgy vesszük el."

A minap részben lezárult nyugdíjpénztári intézkedések nyitó akkordjának számító Matolcsy-nyilatkozatról Asimov valami ilyesmi írhatott volna a szimbolikus logika alkalmazásával:

"Néhány hónapon belül odaadjátok nekünk a magán-nyugdíjpénztári megtakarításokat, különben mostantól nem kaptok állami nyugdíjat."

Hasonló volt az üzenete annak is, hogy annak kellett nyilatkoznia, aki magán-nyugdíjpénztári tag kívánt maradni. Ez még önmagában logikus is lenne, hiszen a parlamenti többség által elfogadott szabályok szerint az érintettek túlnyomó részétől nem volt várható "renitens" viselkedés, a jelenlegi szabályok szerint ez egyszerűen nem érné meg. Ezzel a megoldással a jogalkotó jelentős mértékű adminisztratív tehertől mentette meg a nyugdíjigazgatás rendszerét, amely összhangban van a takarékos állami működés kívánalmaival.

Szándékolt adminisztratív teher

Az azonban, hogy a nyilatkozattételre kizárólag személyesen kerülhetett sor, egyértelműen ezen túlmutató közpolitikai célokat szolgált:

"Odaadjátok nekünk a magán-nyugdíjpénztári megtakarításokat, különben mehettek a hivatalba."

Szeretném leszögezni, nem értek egyet azokkal, akik ezt a megoldást ördögtől valónak kívánják beállítani, különösen úgy, hogy ha maguk is számos alkalommal éltek a szándékolt adminisztratív teher eszközével.

Emlékezzünk csak vissza a vizitdíj-visszaigénylés szabályaira: személyesen, a polgármesteri hivatalban lehetett visszakérni, azt ami törvény szerint visszajárt. Sőt, az is könnyen belátható, hogy a vizitdíj egyik célja maga is az volt, hogy az egészségügyi szolgáltatások felesleges igénybevételét - nagyobbrészt az adminisztráció kellemetlenségei és csak kisebb részben annak anyagi vonzata miatt - visszaszorítsa. Aki ugyanis rászorult, az - bár nem egykönnyen, de - visszakaphatta a befizetett egészségügyi sarcot. Az intézkedés üzenete a szimbolikus logika szerint:

"Ne vedd igénybe az egészségügyi ellátást, különben fizethetsz és állhatsz sorba!"

Közvetett módon ugyanez történik akkor is, amikor a jogalkotó egy tipizált helyzethez képest az ügyfélre terheli annak a bizonyítását, igazolását hogy az ő egyedi helyzetében rá kedvezőbb szabályokat kell alkalmazni (lásd például az időközben kimúlt ingatlanadót, a tevékenységre jellemző keresetet, vagy akár a vélelmezett 10 %-os költséghányadot). Különösen szép példája ennek az, hogy a regisztrációs adó alapjának egyedi megállapítását kizárólag a békéscsabai hivatal közreműködésével tették lehetővé. Mindegyik egy látszólag a céllal össze nem függő eszközzel, a hatósági eljárás bonyolításával kívánja erősíteni az elérni kívánt közpolitikai célnak megfelelő magatartást. Mindnek azonos az üzenete:

"Állj be a sorba, vagy mehetsz a hivatalba!"

 Az Alkotmánybíróság 2010. december 17-én megsemmisítette a lakások és helyiségek bérletéről szóló ferencvárosi önkormányzati rendelet egyes törvénybe ütköző rendelkezéseit. Az önkormányzat honlapján a rendeletnek - mint kiderült szándékosan - olyan egységes szerkezetű szövege olvasható, amely a megsemmisített, alkotmányellenes rendelkezéseket a mai napig hatályosként tünteti fel.

2011. január 24-én 10:26 perckor e-mailben fordultam a Ferencvárosi Önkormányzat Polgármesteri és Jegyzői Irodájához, amelyben az önkormányzat rendeleteinek megismerhetőségével kapcsolatban fogalmaztam meg észrevételeket. Az önkormányzat honlapján olvasható jelenleg hatályosnak titulált rendeletek közül a lakások és helyiségek bérletére, elidegenítésére és megszerzésére vonatkozó szabályokról szóló önkormányzati rendelet szövege olyan rendelkezéseket tartalmaz, amelyeket az Alkotmánybíróság egy tavaly év végi határozatával már megsemmisített.

Az önkormányzati tulajdonú helyiségek bérleti díjára vonatkozó rendelkezések megsemmisítésének oka az volt, hogy a lakások és helyiségek bérletéről szóló törvény kerek perec rögzíti, hogy az önkormányzati tulajdonú helyiség bérleti díjának mértékére vonatkozó rendelkezést önkormányzati rendelet nem tartalmazhat, abban a felek szabadon állapodhatnak meg.

Emellett, bár a honlapon fellelhető az önkormányzati rendeletek elvileg hatályos változata, sőt még azok a módosítások is, amelyek alapján a rendelet hatályos szövege megállapítható, nem szerepelt sajnos a rendeletek eredeti szövege, amelyhez képest a hatályos szöveg a módosítások nyomán előáll. Ez meghiúsítja azt, hogy a honlap szerint jelenleg hatályos szöveg leellenőrizhető legyen, de azt is, hogy a korábban hatályos szabályozás megismerhető legyen. Ez utóbbira akkor lehet szükség, ha az új szabályozás átmenetileg még a korábban hatályos rendelkezéseket rendeli alkalmazni, vagy akkor, ha korábban történt eseményeket kell jogilag értékelni. Teljes és kielégítő megoldást erre természetesen csak valamennyi korábban hatályos rendelet közzététele jelentene, de ilyen messzire már nem is mertem elmenni.

„a képviselőtestület még nem döntött”

Az önkormányzat ezek alapján vagy nyilvánvaló szerepzavarban van, vagy pedig szándékosan csúsztat. Mindkét variáció megdöbbentő.

A polgármesteri hivatal feladatkörrel rendelkező vezető állású köztisztviselője rekordgyors, másfél órán belül beérkezett udvarias válaszában (ezúton is elismerésem érte!) bár megköszönte észrevételeimet, és biztosított az eredeti rendelet azonnali közzétételéről (erre még aznap sor is került, bár kizárólag az érintett rendelet vonatkozásában), de az Alkotmánybíróság döntésének megfelelő szöveg közzétételétől, azaz a megsemmisített rendelkezések kitörlésétől elzárkózott. A válaszlevél szerint ugyanis a megsemmisítés nyomán szükséges rendeletmódosításról a képviselőtesület még nem döntött, arra várhatóan 2011. február 3-án kerül sor, így a hatályos szöveg az, ami a honlapon található. Az ezzel kapcsolatos újabb „kötekedésemre” válasz már nem érkezett.

Az egyik lehetőség, hogy ténylegesen úgy gondolják, hogy az önkormányzati rendeleteket érintő alkotmánybírósági határozatok átültetést igényelnek. Ezzel szemben az Alkotmánybíróságról szóló törvény alapján az Alkotmánybíróság által megsemmisített jogszabályi rendelkezés – eltérő alkotmánybírósági rendelkezés hiányában ­– a határozat közzétételét követő napon (jelen esetben 2010. december 18-án) hatályát veszti. Ebben az esetben a rendelet címzettjeit tudatlanságból vezeti félre az önkormányzat. (Van egyébként példa Európában ehhez hasonló alkotmánybírósági modellre, de a magyar nem ilyen.)

A másik lehetőség, hogy az önkormányzat a számára kedvezőtlen alkotmánybírósági döntés következményeit kívánja úgy enyhíteni, hogy a helyzet rendezéséhez álláspontja szerint szükséges módosító rendelet megalkotásáig az érdekeit jobban szolgáló, már nem hatályos rendeletet teszi közzé a honlapján, tudatosan megtévesztve ezzel a rendelkezés címzettjeit.

Kinek a dolga?

A jelenlegi törvényi szabályozás szerint az önkormányzatoknak az önkormányzati rendeletek egységes szerkezetű szövegének közzététele nem feladata. Pontosabban nem ez a feladata. Az elektronikus információszabadságról szóló törvény alapján a helyi önkormányzat jegyzője az önkormányzat rendeletét elektronikusan, haladéktalanul köteles megküldeni a helyi önkormányzatok törvényességi ellenőrzéséért felelős közigazgatási és igazságügyi miniszternek. A miniszter gondoskodik az önkormányzati rendeleteknek az erre a célra fenntartott honlapon történő közzétételéről. Ebből azonban nem következik az egységes szerkezetű közzététel.

Az Önkormányzati Rendeletek Tárának helyet adó egyébként rendkívül körülményesen kezelhető honlapon az említett rendeletnek szintén nem a hatályos szövege olvasható, azzal, hogy itt még a módosító rendeletek szövege sem érhető el. Persze használható és főként naprakész információ nem is várható, hiszen sem az önkormányzatnak, sem pedig a központi kormányzatnak nincs egyértelműen rögzített felelőssége ebben a tekintetben. Ezen sajnos a minden eddiginél átláthatóbb és nyíltabb jogalkotásról szóló törvény sem változtat érdemben semmit, sőt.

Ez persze nem változtat azon, hogy egy olyan önkormányzatnak, amely versenyképes akar maradni, elemi érdeke a saját rendeleteinek közzététele. Hiszen a jogbiztonság hiánya nem csak bosszúságot okozhat, hanem - több más tényezővel együttesen - például a vállalkozások, beruházások, szélsőséges esetben akár a magánszemélyek távolmaradását, elköltözését is. Az viszont bizonyosan nem segíti a piaci és nem szereplők bizalmának erősödését, ha a rendeletek önszorgalomból közzétett egységes szerkezetű szövegét az önkormányzat önkényesen a valósággal (és az Alkotmánybírósággal) szembehelyezkedve állapítja meg.

[A cikk változata a Magyar Narancs eheti számában!]

Még nem telt el 24 óra a három halálos áldozattal járó, tömegpánik okozta, a West Balkánban bekövetkezett tragédia óta, de gyakorlatilag valamennyi érintett közzétette már felelősséghárító nyilatkozatát. Ez, azon túl, hogy elképesztően ízléstelen, azt is előrevetíti, hogy valódi megoldások, a felelősségre vonás, valamint a hatósági ellenőrzés hiányosságainak elismerése helyett ismét látványos, de a hasonló események megelőzésére alkalmatlan rendpárti jogalkotás várható.

Három fiatal lány vesztette életét a budapesti Nyugati tér egyik szórakozóhelyén szombaton éjjel, amikor – eddig tisztázatlan okból – a több ezres tömegben pánik alakult ki; a West Balkán nevű diszkóból menekülők vélhetően agyontaposták társaikat – adta hírül a Magyar Távirati Iroda.

A rendezvény helyszínét üzemeltető West-Balkán Kft. 18:04-es Facebook-os közleménye szerint: „A szombat éjszakai alkalmi rendezvény nem a West Balkán által szervezett rendezvény volt. A rendezvény szerződés szerinti lebonyolítását a Noise Night Life szervezői saját személyzettel, saját eszközökkel végezték.”

A rendezvényszervező Noise Night Life szintén a Facebook-on (13:39-kor) megjelent közleményében ezzel szemben azzal hárít, hogy a West Balkán üzemeltetőjével kötött szerződés „azt tartalmazza, hogy az eseményen a portaszolgálatot kizárólag a saját portaszolgálatuk láthatja el, amely felelős a vendégek beengedéséért, a létszám kontrollálásáért, a vendégek testi épségének biztosításáért, és a rend folyamatos fenntartásáért az épületen belül és az épület előtt egyaránt”. A közlemény kifejezetten kiemeli, hogy arról, hogy a West Balkán nem rendelkezik érvényes működési engedéllyel nem rendelkeztek információval. Mint azt később látni fogjuk erre a West Balkánnak nem is volt szüksége.

Ahogyan a VI. kerület valamennyi szórakozóhelye, úgy a West Balkán működésének hatósági kontrolljáért is felelős dr. Sajtos Csilla jegyző Hassai Zsófia polgármester asszonnyal közös közleményében részletesen fejtegeti felelőssége hiányát. Ennek főbb elemei a következők:

- a szórakozóhely azért volt nyilvántartásba véve (rendelkezik nyilvántartási számmal), mert a polgármesteri hivatalnak a papírok rendelkezésre bocsátását követően automatikusan nyilvántartásba kellett vennie,

- a bejelentést követően megkezdhető hatósági ellenőrzések még folyamatban vannak,

- a Noise Night Life jogszabályellenesen nem jelentette be, hogy ilyen nagyszabású rendezvényre készül,

- a szórakozóhelyet rendszeresen, legutóbb 2010. december 11-én ellenőrizték,

- a jelenlegi jogszabályok alkalmatlanok arra, hogy hatékonyan fel lehessen lépni a rendelkezéseket megsértőkkel szemben, miután a nyilvántartásba vétel gyakorlatilag automatizmus szerint működik.

Az önkormányzat – a közlemény szerint – élni kíván felterjesztési jogával annak érdekében, hogy „csak az érdemi hatósági vizsgálatok után működhessenek ezek a szórakozóhelyek”.

Miközben a média és a kormányzati kommunikáció – egyébként természetesen és helyesen – máris a rendezvényszervező és az üzemeltető cégek felelősségétől hangos, a hatóságok esetleges mulasztásairól vagy szó sem esik, vagy az önkormányzat által hangoztatott, rendkívül veszélyes „rossz szabályozás” mantrát ismételgetik.

Álláspontom szerint jelen esetben a jegyző és más hatóságok számára számos jogszabály biztosította lehetőség állt volna rendelkezésre a szórakozóhely biztonságos és jogszerű működésének biztosítására, valamint jogszerűtlen és veszélyes működésének megakadályozására.

Engedély vs. bejelentés

2009. október 1-je óta – néhány kivételtől eltekintve – az üzletek, és így a szórakozóhelyek üzemeltetéséhez, működéséhez sem szükséges hatósági engedély. A kereskedelemről szóló törvény alapján a szórakozóhely az üzemeltetésére irányuló szándék bejelentését követően megnyitható.

Ennek megfelelően a jegyzőnek – bár tévesen köti a szórakozóhely működtetésének megkezdését bejelentés helyett nyilvántartásba vételhez, de – abban igaza van, hogy nincs lehetősége arra, hogy a működés feltételeit még a szórakozóhely megnyitását megelőzően ellenőrizni tudja.

Így előzetesen valóban nem tudott volna akadályt gördíteni a West Balkánt működése elé, vagy akár ahhoz feltételeket szabni.

Az eddig nyilvánosságra került információk alapján ugyanakkor nyilvánvaló, hogy ez aligha lett volna hatékony eszköz a tragédiamegelőzésére. A szórakozóhely működésének kereteit a bejelentés határozza meg; ennek megfelelően az épületben legfeljebb 300 vendég vehetett volna részt (és annak 22 órakor be kellett volna fejeződnie). Ha a szórakozóhelyet ezekkel a feltételekkel működtették volna, a tömegpánik bizonyosan nem következett volna be.

Egyáltalán nem valószínű – hogy ha engedélyt kellett volna beszerezni – a hatóság a tragédiához vezető okok fennállásának veszélyére hivatkozva megtagadta volna az engedély kiadását, ha a kérelemben legfeljebb 300 vendég egyidejű fogadása szerepel. Ugyancsak valószínűtlen az, hogy csupán amiatt, mert egy hatósági engedélyben ez a szám szerepel, a szervezők vagy az üzemeltetők ezt nem hágták volna át, mint ahogy tették a saját bejelentésükben foglaltakkal szemben.

A szórakozóhely megnyitásához vezető bürokratikus eljárás bonyolultsága sem közvetve, sem közvetetten nem lett volna alkalmas a tragédia megakadályozására. (Természetesen lehetséges, hogy más okokból tagadták volna meg az engedély kiadását, de ez legfeljebb a szerencsén múlhatott volna.)

Nyilvántartás – elmulasztott közzétételi kötelezettség

A bejelentett üzletekről – így a szórakozóhelyekről is – a jegyzőnek nyilvántartást kell vezetnie, amelyet a vonatkozó kormányrendelet alapján az önkormányzat honlapján közzé is kell tennie. A terézvárosi önkormányzat honlapján sem a nyilvántartásba vett szórakozóhelyek, sem a jegyző felügyeleti jogkörébe tartozó más szolgáltatási tevékenységet folytató személyek, üzletek lajstromát nem találtuk.

Ennek többek között az is a célja, hogy az üzlet szolgáltatásait igénybe vevő közönség, vagy a rendezvényszervező tájékozódni tudjon arról, hogy kereskedelmi (jelen esetben vendéglátóipari) tevékenységet jogszerűen folytatják-e, és ha igen, milyen feltételek mellett. Így például arról is, hogy az érintett vendéglátó üzlet milyen befogadóképességgel rendelkezik.

Jelen esetben – ahogy arra a Noise Night Life közleménye is utal – a rendezvényszervezőnek nem volt tudomása arról, hogy a szórakozóhelyet milyen feltételekkel jelentette be a West Balkán Kft. Ennek megfelelően arról sem feltétlenül volt információja, hogy a helyiség, az üzemeltető saját hivatalos bevallása szerint 300 fő biztonságos befogadására alkalmas. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy erre ne lett volna más, bonyolultabb módon lehetősége; így például megkérdezhette volna a jegyzőt. Ugyanezért védhetetlen tartalmilag is a rendezvényszervező azon érvelése, hogy nem volt tudomása arról, hogy a West Balkán Kft. nem rendelkezik érvényes működési engedéllyel. Tőle ugyanis elvárható, hogy ennek utánajárjon; ebben az esetben pedig a befogadási korlát is kiderült volna. Ettől függetlenül a hatóság mulasztott, és ez a mulasztás jelenleg is fennáll.

Érdekesség, hogy e törvény alapján közzéteendő adatokkal szemben a széles körben vitatott terézvárosi csendrendelethez kapcsolódó – a 22 óra után is nyitva tartó szórakozóhelyeket felsoroló – nyilvántartás naprakészen rendelkezésre áll a honlapon.

A valódi megoldás: az ellenőrzés

A jegyző szerepe azonban korántsem nem merül ki a bejelentett szórakozóhelyek regisztrációjában. Felügyeleti hatóságként ugyanis köteles az üzlet működését rendszeresen – valamennyi a hatáskörébe tartozó feltétel tekintetében – ellenőrizni. Ugyanígy köteles valamennyi a szórakozóhelyek biztonságos és jogszerű működésének ellenőrzéséért felelős hatóságot tájékoztatni arról, hogy egy ilyen intézmény működését bejelentették. E hatóságoknak pedig szintén rendszeresen ellenőrizniük kell a szóban forgó üzlet működését.

Azt a jegyzői nyilatkozat is rögzíti, hogy az üzemeltető a jogszabályban előírt valamennyi információt és dokumentumot rendelkezésre bocsátott a bejelentéssel egyidejűleg. Ezek az információk az ellenőrzések megkezdéséhez tehát rendelkezésre álltak.

A terézvárosi nyilatkozatban foglalt állítások – akaratlanul is – alapvetően kérdőjelezik meg az ellenőrzési kötelezettség teljesítését mind a jegyző, mind pedig a társhatóságok tekintetében:

Rögzíti, hogy az értesített társhatóságoknak (vagy azok egy részének) november óta nem sikerült a szórakozóhelyet teljes körűen ellenőrizniük, pedig erre az említett kormányrendelet alapján 30 napon belül kötelesek lettek volna. Ez azért is különösen érdekes, mert az önkormányzat által javasolt engedélyezési eljárásban mindösszesen 15 nap áll a szakhatóságok rendelkezésére ebből a célból.

Emellett az általa hivatkozott ellenőrzést éjjel egy órakor végezték, amikor a szórakozóhely elvileg már három órája nem lehetett volna nyitva. Ez legalábbis azt a látszatot kelti, hogy a hatóság nem átfogóan ellenőrizte a szórakozóhely működésének törvényben, kormányrendeletben és önkormányzati rendeletben rögzített feltételeit, hanem kizárólag a csendrendeletben rögzített éjszakai nyitva tartás tekintetében. Ezt erősítik egyébként a rendelet végrehajtásával összefüggő kocsmarazziákról szóló hírek is.

Kérdés marad az is, hogy ha a hatóság a rendelet szerinti nyitvatartási időben folytatott volna ellenőrzést, akkor megszerezhette volna-e azt a gyakorlatilag köztudomású információt, hogy a West Balkánba rendszeresen a bejelentett 300 főt többszörösen meghaladó vendég jár. Ehhez elegendő lett volna egyébként a West Balkán Facebook-oldalán a fényképeket megnézni (különösen azokat, amiknél az a képaláírás, hogy „köszi, hogy ennyien eljöttetek!”). Ugyancsak nehéz megemészteni azt is, hogy a többszöri ellenőrzés során sem merült fel egyetlen ügyintézőben sem a menekülési útvonalak kérdése.

Jelen esetben álláspontom szerint hatósági oldalról kizárólag az ellenőrzés eszköze lehetett volna alkalmas a baleset megelőzésére.

A tavaly októberi koncepcióváltás célja, ahogyan az a szolgáltatási tevékenység megkezdésének szabályairól szóló törvények indokolásából is egyértelműen kiderül, éppen az volt, hogy a hatósági tevékenység hangsúlya az engedélyezésről az ellenőrzés felé tolódjon el. A változtatás nyomán többszáz, nem kis részben a jegyzők hatáskörébe tartozó engedélyezést váltotta fel a bejelentési kötelezettség; ennek megfelelően jelentős kapacitást lehetett vagy lehetett volna az engedélyezési tevékenységről a rendszeresebb felügyeleti tevékenységre átcsoportosítani.

A baj csak az, hogy a koncepcióváltás több okból sem mehetett át ennyire könnyen a gyakorlatba. A hatóságok ugyanis nem érdekeltek abban, hogy több ellenőrzést folytassanak le:

Az eljárás fedezete: míg az engedélyezési eljárásokért minden esetben bevétel származik (illeték vagy igazgatási szolgáltatási díj formájában), addig az ellenőrzés csak abban az esetben, ha a hatóság jogszabálysértést állapít meg. Gyakori például, hogy az ellenőrzések a költségek fedezetlensége miatt szorulnak háttérbe.

Számonkérhetőség: míg az engedélyezés esetén a hatóság cselekvése az ügyfél által valamilyen módon kikényszeríthető (a befizetett illeték duplájára vonatkozó visszatérítési kötelezettségtől kezdve a bírósági kötelezésig), addig az ellenőrzés elmaradása – közvetlen érintett hiányában – kizárólag ilyen szélsőséges esetekben kerülhet egyáltalán vizsgálat alá.

Erőforrás-allokáció: amíg az egyes hatóságok az engedélyezési eljárásokban nem tudnak könnyen erőforrást megtakarítani (bár erre is léteznek bevett módszerek), addig erőforráshiány esetén az ellenőrzési területről vonják el a szakembereket.

Hatalmi pozíció: míg az engedélyezés során az igazolási kényszer az ügyfél vállán nyugszik, addig az ellenőrzés során szinte mindent a hatóságnak kell bizonyítania.

A hatósági ellenőrzési rendszer – néhány terület kivételével – általánosan fennálló hiányosságaiért ugyanakkor csak kivételesen lehet az ellenőrzött tevékenységet folytatókat okolni.

A hatékony fellépés eszközei

A terézvárosi nyilatkozat szerint a jelenlegi jogszabályok alkalmatlanok arra, hogy hatékonyan fel lehessen lépni a rendelkezéseket megsértőkkel szemben. Az igazság ezzel szemben az, hogy a jelenlegi szabályozás széles körben nyújt lehetőséget arra, hogy a hatóság a jogszabálysértő szórakozóhelyekkel szemben fellépjen:

Felhívás a jogszabálysértés megszüntetésére: ha a hatóság egy naptári éven belül első alkalommal állapítja meg azt, hogy a szórakozóhely üzemeltetője valamilyen jogszabályi rendelkezést megsértett, köteles határidő tűzésével felhívni annak megszüntetésére.

Korlátozások: a hatóság bizonyos esetekben megtilthatja a szórakozóhely éjszakai nyitva tartását (ezt jelen esetben az önkormányzati rendelet már megtette), korlátozhatja a nyújtott szolgáltatások körét (például a feltételek biztosításáig megtilthatja koncertek, bulik tartását, bizonyos termékek forgalmazását).

Bezárás: a hatóság a szórakozóhelyet ideiglenesen vagy véglegesen, megfelelő súlyú jogsértés vagy fenyegető veszély esetén akár azonnal a helyszínen bezárathatja.

Emellett a hatóság bírságot is kiszabhat.

Minderre természetesen csak akkor van lehetősége, ha tudomást szerez a jogszabálysértésről vagy a biztonsági kockázatról. Ez azonban ellenőrzés nélkül egyszerűen lehetetlen.

Várható és elvárható végeredmény

A tragikus, széles körben megdöbbenést kiváltó események mindig kétélűek. Egyrészt valaminek történnie kell, és ez jó, másrészt valaminek történnie kell, és ez rossz. Sajnos az utóbbi megoldás várható az alábbi forgatókönyvvel:

1. Jól megbüntetnek bárkit, aki megbüntethető, lehetőleg mind az üzemeltetőt, mind a rendezvényszervezőt. Ez elvárható.

2. Rövid ideig látványos razziákat tartanak mind a VI. kerületi, mind más szórakozóhelyeken. Ez is elvárható, de kevés.

3. Bejelentik, hogy alapos jogszabályi revízióra kerül sor a rend nevében, és visszaállítják az engedélyezési kötelezettséget úgy a szórakozóhelyek, mint a sarki fűszeres és a fáját kivágni kívánó zöldövezeti lakos tekintetében.

A kommunikációs eredmény persze kiváló: társadalmi megnyugvás, hiszen megbüntettük a bűnösöket, megváltoztattuk a rossz szabályozást, rendet tettünk, ilyen többé nem fordulhat elő. A valódi eredmény: a hatósági felelőtlenség fenntartása, az adminisztratív terhek 2008-as szintre való visszaemelése, a vállalkozások terheinek növekedése, és az, hogy két hónappal nyitás után ilyen bármikor újra előfordulhat.

Mi lenne az elvárható?

1. Az üzemeltető, a szervező felelősségre vonása mellett megvizsgálni a hatóság tényleges ellenőrzési gyakorlatát, ha kell, levonni a szükséges következtetéseket.

2. A hatóságok – lehetőleg egymással együttműködve – dolgozzanak ki, és a számonkérhetőség érdekében tegyenek közzé egy fenntartható és rendszerességet biztosító időszakos ellenőrzési tervet. Természetesen ehhez valószínűleg forrást is kell biztosítani.

3. Megvizsgálni, hogy a szórakozóhelyek és más tömeges rendezvényeknek helyet adó épületekre vonatkozó – nem eljárási – szabályozás biztosítja-e azt, hogy betartásuk és betartatásuk esetén ilyen esetek nem fordulhatnak elő.

De mindenekelőtt – még azelőtt, hogy felelősséghárító nyilatkozatokat teszünk közzé – már csak kegyeleti okokból is megvárni, amíg az első indulatok lecsillapodnak, és csak azután, hidegebb fejjel nekiállni szabályozni. 

Kormányhivatalok, ispánok, kormányablak, minden eddiginél "integráltabb" területi közigazgatás, integrált APEH és vámhatóság, személyes megjelenési kötelezettség a magánnyugdíjpénztárban maradni szándékozók számára, kedvezményes honosítás, naptári napok - ezek azok a látványos hívószavak, amelyek közigazgatási szempontból az új évhez kötődnek. Szükséges azonban ezek mellett említést tenni néhány kevésbé látványos, ám talán hasznos változásról, melyek szintén pezsgőpukkantással érkeznek.

A fővárosi és megyei kormányhivatalok felállításáról rendelkező, valamint a területi integrációval összefüggő más módosításokat tartalmazó törvény számos kisebb módosítást tartalmaz, amely szinte valamennyi hatósági eljárásra kihat; az alábbiakban a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvényt (Ket.) érintőekből szemezgetünk:

1. Kevesebb papír

A hatóságok jelenleg valamennyi az eljárás során hozott - az ügy érdemét el nem bíráló - döntést közölnek valamennyi ügyféllel, akár érinti az őket, akár nem. Januártól e végzéseket - a polgári eljárásokhoz hasonlóan - csak az eljárás azon résztvevőivel közlik, akiknek az jogát, jogos érdekét érinti.

Ennek megfelelően például egy többügyfeles eljárásban az egyik ügyfelet érintő hiánypótlási felhívást vagy költségmentesség tárgyában hozott döntést a többi ügyfél nem kapja meg automatikusan, hiszen azzal az esetek zömében nem is tud valójában mit kezdeni.

A változtatás a hatóságok és az ügyfelek érdekeit is szolgálja, hiszen jelentősen csökkennek a levelezési költségek, az ügyfelet pedig - ha nem akarja - nem árasztják el számára értéktelen információk.

Emellett a hatóságok, ha egymással nem döntéseket közölnek a továbbiakban szabadon kommunikálhatnak telefonon és email útján is.

2. Több elektronikus tájékoztatás

Különösen bonyolultabb ügyekben az ügyfél továbbra is érdekelt lehet a közvetlenül nem neki szóló döntések megismerésében. Az előző példáknál maradva: a hiánypótlás meghosszabbítja az eljárás tényleges időtartamát, a költségmentesség következtében pedig egyes költségeket az ellenérdekű ügyfélnek kell viselnie.

Ennek garanciája, hogy az ügyfél az eljárás megindításakor, illetve annak során bármikor kérheti, hogy a vele nem közölt végzéseket a hatóság az általa megadott email-címre haladéktalanul továbbítsa; sőt egy alkalommal számára ingyenesen papír alapon is kiállítja.

Ezzel összefüggő, de ezen túl is mutató változás, hogy az ügyfél bármikor kérheti, hogy az eljárás során a neki postán elküldött döntések szövegét (tehát a határozatok szövegét is), a hatóság a postára adással egyidejűleg az általa megadott email-címre haladéktalanul továbbítsa. Nyilván az email nem hiteles, hivatalos (azaz önmagában még nem használható fel, nem jogosít és nem kötelez), csupán tájékoztatást szolgál, de figyelembe véve a postai kézbesítés időtartamát, az ügyfél számára jelentős segítséget nyújthat a döntés tartalmának mielőbbi megismerése. Több idő marad a fellebbezése való felkészülésre, az esetleges más hatósági eljárás megindítására való felkészülésre. Sőt önmagában a döntés szövegének elektronikus formában való birtoklása is kényelmesebbé teheti a további ügyintézést.

3. A hatóság érdekeltté válása a költségmentesség mielőbbi elbírálásában

A hatályos szabályozás nem tartalmaz külön határidőt a költségmentességi kérelmek elbírálására. A gyakorlat ennek megfelelően hatóságonként alapvető eltéréseket mutat: vagy az eljárási cselekményekre irányadó 5 munkanapos (januártól 8 naptári napos), vagy pedig az ügyek elbírálására irányadó 22 munkanapos (januártól ismét 30 naptári napos) határidőn belül igyekeztek dönteni.

Az eltérő gyakorlat elsősorban persze nem a szabályozás hiányosságából fakadt, hiszen a helyes megoldás egyszerű jogértelmezéssel levezethető. Elsődleges oka az volt, hogy a hatóságok tapasztalatai szerint 5 munkanap alatt az esetek zömében nem lehet ebben a kérdésben dönteni. Más kérdés, hogy az általában szintén 22 munkanap alatt megoldandó alapügyben hogy lehet egy ilyen kérdést az eljárás végéig húzni. (Megjegyzendő, hogy egyes hatóságok addig is eljutottak, hogy a költségmentesség elbírálásáig felfüggesztették az eljárást.)

Az új szabályozás ahelyett, hogy a hatályos szabályozást még jobban a jogalkalmazó szájába rágná, egyszerűen érdekeltté teszi a hatóságot a mielőbbi döntésben: egyrészt rögzíti, hogy a költségmentesség tárgyában való döntés nem érinti az ügy érdemét (így felfüggesztésnek sincs helye), másrészt - az eddigi szabályozástól eltérően - a költségmentesség iránti kérelem benyújtásától annak elbírálásáig a hatóság előlegez minden felmerülő eljárási költséget. Az ügyfélnek tehát csak akkor kell fizetnie, ha a mentességi kérelmét már elutasították.

4. További válogatott újdonságok címszavakban:

- az ügyfél az eljárás során - a jóhiszeműség keretei között - a továbbiakban bármikor megváltoztathatja a hatósággal való kapcsolattartás (pl. postai, elektronikus vagy személyes) módját,

- gyarapodnak azok az esetek, amikor a hatóság egyszerűsített döntést hozhat,

- a felfüggesztés alatt a hatóság a felfüggesztés megszüntetésére irányuló eljárási cselekményeket a továbbiakban teljes körben megteheti (ez gyorsíthatja az eljárásokat),

- teljes körűvé válnak a személyazonosító adatok zárt kezeléséhez fűződő garanciák,

- az ügyfelek eljárásba való bekapcsolódását megelőzően a továbbiakban lehetőség nyílik arra, hogy  külön formalizált döntés nélkül jelöljön ki a hatóság vezetője a kizárt ügyintéző helyett másikat.

5. Eddig elszalasztott lehetőségek

2011. január 1-től elvi lehetőség nyílik arra, hogy az ügyfél egyetlen díj megfizetésével eleget tegyen az adott eljárással kapcsolatos valamennyi fizetési kötelezettségének. Jelenleg ugyanis igen könnyen előfordulhat az, hogy az ügyfelet az illeték kifizetését követően újabb és újabb eljárási költségek megelőlegezésére, illetve megfizetésére kötelezik (pl. szakértő kirendelése, tolmács vagy fordítás igénybevétele esetén). Bár a szabály kifejezetten ágazati kérésre került be módosításba, sajnálatos módon az ügyfelek és a hatóságok életét egyaránt megkönnyítő lehetőséggel eddig nem élt a jogalkotó.

Ugyancsak elvi lehetőség nyílik arra, hogy az ügyfelek egyes adataik megváltozását egy helyen egy adatlap kitöltésével az állam által vezetett összes nyilvántartásba bejelenthessék. A szabályozás ráadásul azt is garantálja, hogy ezzel összefüggésben az ügyfelet semmilyen díjfizetésre kötelezni nem lehet. Végrehajtási szabály hiányában azonban ez is a jövő ködébe vész. Reméljük nem felejtődik el.

A 2011. január 1-jétől felálló - és a Kormány tervei szerint 2013-tól az egyablakos ügyintézést teljes körűen megvalósító - kormányablakok számára a Ket. 2009. október 1-i és jelenlegi módosítása további elvi lehetőségeket teremt:

- széleskörű ügyindítás (kérelmek fogadása, hiánypótoltatás),

- eljárási díjak és illetékek megfizetésének lehetősége,

- több hatóság engedélyéhez kötött tevékenységek engedélyezésének egyablakos elintézése.

A végrehajtási rendelet ezzel szemben a január 1-től elérhető szolgáltatásokat igen szűkre szabja:

A. Ügyintézés: 

Az ország bármely okmányirodájában intézhető ügyfélkapu-nyitás, egyéni vállalkozói ügyintézés, valamint a bármely internetkapcsolattal rendelkező számítógépen (telefonon) lekérdezhető egészségügyi szolgáltatásra való jogosultság fennállásának a lekérdezése mellett előremutató ugyan, hogy újabb 29 helyen lehet tulajdonilap-másolatot és térképmásolatot kérni, de ettől még számottevő ügyféli közérzet-javulás nem várható.

B. Kérelem benyújtása:

A születéssel összefüggő GYES, anyasági támogatás, családi pótlék és gyermeknevelési támogatás igénylése a több éve megvalósítani próbált élethelyzet alapú hatósági szolgáltatás egyik mintapéldája. Ugyanakkor mivel itt teljes körű ügyintézésről nem beszélhetünk, az ügyfél adott esetben nem a korábbi kettő, hanem akár három hatósággal is kapcsolatba kerülhet.

A további elsősorban a jelenlegi közigazgatási hivatalok hatáskörébe tartozó ügyek esetében sem feltétlenül érthető, hogy miért csak ügyindításra nyílik lehetőség.

C. Tájékoztatás:

A kormányablak a fentieken kívül is még számos ügyben nyújt tájékoztatást, így a Magyar Igazolvánnyal, a külföldiek hazai házasságkötésével kapcsolatos - meg kell vallani, nem elképesztően nagy tömegben előforduló - ügyekben.

A leginkább kérdéses ugyanakkor, hogy a különböző szolgáltatási tevékenységek megkezdéséhez és folytatásához szükséges - és a 2009. októberi átalakítása óta csak nagyon döcögve működő - bejelentések és engedélyek tekintetében miért csak tájékoztatást lehet kérni a hamarosan működő új ügyfélszolgálatokon.

6. Területi integráció az ügyfél szemszögéből

A megyei és fővárosi kormányhivatalok a közigazgatási hivatalok bázisán, az eddigi 3 + 14 új szakigazgatási szerv integrációja útján jönnek létre, élükön politikai vezetők, a frissen kinevezett kormánymegbízottak (közkedveltebb gúnynevükön: ispánok) állnak. Ahogyan a jogszabályokban, úgy az egyes hivatalok épületein is látványos változások tapasztalhatóak (Veszprém Megyei Kormányhivatal Földhivatala, Fővárosi Kormányhivatal Munkaügyi Központja stb.). Ehhez járul természetesen a költségvetési integráció, a szakigazgatási szerveknek a kormányhivatalok alá rendelése, valamint a kiszolgáló típusú feladatok integrálása.

Az ügyfél szemszögéből azonban - a kormányablak fenti kis számú újítását kivéve - érdemben nem történik változás. A Fővárosi Kormányhivatal Építésügyi Hivatalánál ugyanúgy 15 nappal meghosszabbodik az ügyintézési határidő, ha a Fővárosi Kormányhivatal közlekedési hatóságához vagy mezőgazdasági szakigazgatási szervéhez kell fordulnia szakhatósági állásfoglalásért. A Kormányhivatal mérésügyi és műszaki biztonsági hatósága ugyanúgy kérni fogja azokat az adatokat az ügyféltől, amelyek a Kormányhivatal valamely más szervénél állnak rendelkezésre.

Ennek megfelelően továbbra is csak remélni lehet, hogy a hatósági ügyintézés minőségének a javulásával is fog járni a meghirdetett területi "reform", nem csupán középtávú költségmegtakarítással és néhány újabb zsíros politikai állással.

Egy nap, két hír (zanzája):

1. Az elszámoltatási kormánybiztos jelenti: A korábbi Pénzügyminisztérium szakállamtitkárának büntetőeljárás alá vonásával "egyértelművé vált", hogy az érintett panama szálai az előző kormányig érnek.

2. Ismét kisétált egy éppen szabadságvesztésre ítélt terhelt a bíróság épületéből az ítélet bírói indokolása alatt.

A Kormány az eddigi legkedvesebb intézkedéseit vidám piros szalaggal átkötve nyújtja át számunkra. Avagy: Könnyebb volt-e VIII. Henriknek megszabadulnia Aragóniai Katalintól, mint átirányítani a magánnyugdíj-pénztári befizetéseket az államkasszába vagy kifizetni egy közigazgatási államtitkár lelépési pénzét?

VIII. Henrik több mint 80 vörös szalaggal átkötötött formális beadványt küldött VII. Kelemen pápának, hogy érvénytelenítse Aragóniai Katalinnal való házasságát. A raklapnyi összetekercselt, felszalagozott, talán még le is pecsételt (tehát soha fel nem bontott) kérelem állítólag ma is megtekinthető a Vatikánban. Talán nem véletlen, hogy a vörös szalag (red tape) az adminisztratív terhek csökkentésének szimbólumává vált.

0. A kormányprogramhoz való viszony

Nyilván álságos dolog számon kérni egy Kormányon a választási ígéreteit (bár ezt a jelenlegi kormánypártok kifejezetten elvárják), hát még a megszavazott kormányprogramját. Csak, valahogy a kormány-előterjesztések készítése során belémrögzült az inger, hogy ha bármit írok, annak a kormányprogramhoz való viszonyáról is meg kell emlékeznem:

"A nemzeti ügyek kormánya csökkenteni fogja az adminisztráció gerjesztette költségeket, az állami tevékenységekből fakadó vállalkozói kockázatokat. [...] A program elsődleges célja a betarthatatlanul bonyolult és olykor önkényesen működtetett adórendszer egyszerűsítése [...] Ezzel közvetlenül 300-500 milliárd forinttal csökkennek a vállalkozások egy évre jutó költségei."

I. Bérszámfejtés vörös szalagon

Mint az korábban már olvasható volt a magánnyugdíj-pénztári befizetéseknek a nyudíjalapba való - "bocs, otthon hagytam a pénztárcám, majd megadom" típusú - átirányítása nem csupán a biztosítottak számára okoz fejtörést, hanem a munkáltatók számára is különös izgalmakkal szolgált. A Kormány a jogszabályok alkalmazására való felkészülési idő élharcosaként a törvény hatálybalépésére mindösszesen három napot hagyott, alkalmazására pedig mínusz egyet [kihirdetés: 2010. 11. 02., hatálybalépés: 2010. 11. 05., alkalmazandó: 2010. november 1-től (megnyugtató, hogy az elvileg végleges szöveg - a parlamenti honlap szakavatott ismerői számára  - már megismerhető volt 2010. 10. 26-án)]. Tette ezt ráadásul hónap elején, amikor éppen tetőzik a bérszámfejtési láz.

A következmény háromféle lehetett:

1. A jól informált, talpraesett (könyvelővel/bérszámfejtővel rendelkező) cégek kicsit megcsúsztatták a bérszámfejtést, előírtak némi túlórát munkatársaiknak, és határidőben, megfelelő módon adták meg a királynak, ami a királyé és a magánnyugdíjpénztáraknak, amit megérdemeltek.

2. A közepesen informált (könyvelővel/bérszámfejtővel rendelkező) cégeknél a számfejtés szokásos rendben zajlott, majd november 2-a körül megindult a fejvesztett kapkodás, az egész parti újrajátszása, nyilván az előző csapatnál kicsit több túlórával, adott esetben a határidők túllépésével.

3. A rosszul informált cégeknél - főleg, ha olyan lelkesek, hogy az előző havi fizetések utáni járulékbevallási és fizetési kötelezettségének szeret még idejekorán eleget tenni - a probléma már igencsak komoly adminisztrációt jelenthetett: önellenőrzés, pénz visszakérés, pénzbefizetés, nomeg persze a számfejtés ismétlése.

Látható, hogy még a legfelkészültebb cégnek is többletkiadása eredt egészen egyszerűen abból, hogy a törvényt rosszul időzítve, valódi felkészülési idő biztosítása nélkül alkották meg. Egy polgári jogi jogviszony esetében hasonló magatartás már minimum kártérítési felszólítást vonna maga után, de ugye jogalkotással okozott kár Magyarországon nincs (pontosabban olyan mint az adójogi alkotmányellenesség: van, csak nem állapítják meg).

Ez a történet gyönyörű példája a felesleges adminisztratív terhek generálásának két okból is:

- egyrészt, ha 10-12 nappal több idő marad a felkészülésre, többletköltség legfeljebb a legfelkészületlenebb cégeknél merült volna fel, de ezért már csak magukat okolhatták volna,

- másrészt, maga a törvénymódosítás a cégek számára az úgynevezett materiális költségek, kötelezettségek területén semmilyen változást nem eredményezett: pontosan ugyanannyi járulékot kell továbbra is megfizetni, mint eddig.

A túlórára, önellenőrzésre, papírra, áramra, oda-vissza utalgatásra fordított többlet-kiadások (felesleges adminisztratív teherként) - ha nem számoljuk a túlórázók fogyasztásnövekedéséből eredő gazdaságélénkítő hatást - egyszerűen kikerültek a gazdaságból.

II. Büntetőadó vörös szalaggal

A köztársasági elnöknek tegnap (2010. november 17-én) megküldött új 98%-os adós törvény és a kormánytisztviselők jogállásáról szóló törvény szakmai vezetőkre vonatkozó lelépési szabályai kifejezetten érdekes eredményre vezetnek. 

A közigazgatási és a helyettes államtitkár - bár végkielégítésre egyáltalán nem jogosult -, ha három évig betölti e pozícióját majd felmentés vagy lemondás miatt távozik posztjáról, még hat hónapig felmentési, illetve lemondási idejét tölti. Ez idő alatt azonban mentesül a munkavégzési kötelezettsége alól, és átlagkeresete illeti meg, ami 3,5 millió forint felett a 98%-os különadó alapját képezi. A jelenlegi szabályok szerint ez az összeg várhatóan 

- közigazgatási államtitkár esetén kicsit kevesebb mint  2,5 millió forint,

- helyettes államtitkár esetén kicsit kevesebb mint 1 millió forint.

Azon túl, hogy a korábbi megközelítés szerint a ciklust végigdolgozó, de utána már igénybe venni nem kívánt szakmai vezetőkre vonatkozó, a Nemzeti Együttműködés Kormánya által meghatározott lelépési szabályok ennyiben ütköznek "jó erkölcsbe", nyilvánvalóan látszik az, hogy ezeknek az összegeknek a számfejtése, levonása és II. AVH-s számlára való megküldése nyilvánvalóan és egyértelműen felesleges adminisztratív teher, vidám piros pántlika.

A teljesség kedvéért ugyanakkor hozzá kell tenni, hogy nem a jelenlegi Kormány találta fel a felesleges adminisztratív terheket, és korántsem ők kommunikálják úgy ezek csökkentését, hogy közben folyamatosan - és végiggondolás nélkül - növelik azok mértékét. 

E-mailen kaptam az alábbi véleményt, amelyet a "baráti népek egyöntetű csodálata" mellett teszek itt közzé:

"A Fidesz Lázár János-féle alkotmánymódosítás-tervezetével kapcsolatban gyakran elhangzik, hogy a magyar Alkotmánybíróság hatásköre európai összehasonlításban meglehetősen széles (azaz magyarra fordítva az európai jogrendszerek által követett gyakorlatba illeszkedik az, hogy az Alkotmánybíróság egyes törvények alkotmányosságát nem vizsgálhatja), sőt van olyan európai ország is, amelyben Alkotmánybíróság egyáltalán nincs is. Ennek az érvnek különös jelentőséget ad az az elmélet, amelyet Szíjjártó Péter fejtett ki legutóbb, azaz, hogy ha egy törvényt az Alkotmánybíróság nem vizsgálhat, az alkotmányellenes sem lehet.
Ezzel a kijelentéssel érdemes röviden foglalkozni. Szociológiailag igaz, hogy e törvények nem lehetnek alkotmányellenesek (mivel az erre jogosult szerv hatáskör hiányában nem mondhatja ezt ki), ettől függetlenül azonban az alkotmányellenesség fennállhat, csak jogi következménye nem lesz, azaz hasonló ez a helyzet a bíróság előtt nem érvényesíthető kártyaadóssághoz, vagy a nem bizonyítható, netán elévült bűncselekményhez (Szíjjártó Péter feltehetően azt gondolja, hogy az 1990-ben elkövetett, de fel nem derített rablás nem történt meg).
A konkrét kérdéshez visszatérve, vannak tipikus korlátai az alkotmánybírósági hatásköröknek: ilyen például az, hogy az Alkotmánybíróság eljárását csak meghatározott személyek indíthatják, vagy csak meghatározott ideig lehet az Alkotmánybíróság eljárását kérni, esetleg alkotmánybírósági eljárást csak az kezdeményezhet, akinek ahhoz jogi érdeke fűződik. Ilyen típusú korlátozásokat a magyar jogrendszer is ismer (pl. az alkotmányjogi panasz vagy a nemzetközi szerződésbe ütközés esetén), e korlátok azonban soha nem járnak azzal, hogy egyes szabályozási tárgykörök egy az egyben kikerülnének az Alkotmánybíróság hatásköréből. Ilyen korlátok választása tehát lényegében ízlésbeli kérdés, amely nem érinti a jogállamiságot és a hatalmi ágak közti egyensúlyt sem.
Végül arra jutottam, hogy megnézek néhány európai alkotmányt abból a szempontból, hogy kizárja-e az alkotmánybíróság hatáskörét egyes törvényekre vonatkozóan. Ez a teljesség igénye nélkül történt, mivel az európai alkotmányos rendszerek nagyon különbözőek, például az írott alkotmánnyal nem bíró országokban (mindenekelőtt Nagy-Britanniában) értelemszerűen nincs alkotmánybíróság sem. Nem akartam magasra tenni a lécet sem, ezért balkáni és kelet-európai alkotmányokat kezdtem el keresni.
Csak az adott ország alkotmányában található szabályokat kerestem, tehát elképzelhető, hogy törvényi szinten találhatóak korlátozások (bár azoknak logikusan alkotmányelleneseknek kell lenniük).
Tehát:
Albánia: az albán Alkotmány felsorolja az alkotmánybírósági eljárás kezdeményezésére jogosultakat (pl. a köztársasági elnök, a képviselők ötöde, politikai pártok és egyéb szervezetek, magánszemélyek, stb.). Emellett kifejezetten meghatározza, hogy a jogosultak közül melyek, illetve kik azok, akik csak joguk, jogos érdekük sérelme esetén indíthatnak eljárást.
Szerbia: akkor lehet az Alkotmánybírósághoz fordulni, ha az emberi vagy kisebbségi jogok sérelme rendes jogorvoslat útján nem volt orvosolható, vagy ilyen jogorvoslati lehetőség nem is állt rendelkezésre.
Moldova: az Alkotmánybíróság az Alkotmánybíróságról szóló törvényben meghatározott jogi személyek indítványára jár el, hatáskörének az itthon tervezetthez hasonló tartalmi korlátja nincs.
Belorusszia: a belorusz Alkotmány tételesen felsorolja azokat a jogforrásokat, amelyeket az Alkotmánybíróság vizsgálhat (törvények, rendeletek, határozatok, minisztertanácsi határozatok, stb.), tartalmi megkülönböztetést azonban nem tesz. A belorusz Alkotmánybíróság további hatásköri szabályait törvény állapítja meg.
És itt abba is hagytam az alkotmányok olvasgatását, mivel úgy vélem, hogy ha a megalakulása óta modern európai jogállam iskolapéldájának tekintett Fehéroroszország alkotmánya sem tartalmaz a most tervezett magyar szabályozáshoz hasonlót, akkor a Magyar Köztársaságban valami olyasmi van készülőben, ami méltán fogja kiváltani a baráti népek egyöntetű csodálatát."

Miközben a Kormány képviseletében benyújtották és az Országgyűlés honlapjáról már le is tölthető a megszilárdult magyar jogállamiság legújabb, akár Kataklizmának is becézhető, és a játékmesterek jogainak alapvető megnyirbálásán alapuló kiegészítőjét, továbbá a jogalkotást minden eddiginél nyíltabbá és átláthatóbbá tévő új engine-t, kevésbé látványosan, de megjelent a jogszabályszerkesztés szabályait érintő első "bugfix" javítás is .

Patch link: 11/2010. (X. 25.) KIM rendelet

Jogi nyilatkozat: Annak ellenére, hogy minden erőfeszítésünkkel azon vagyunk, hogy valamennyi hatályba lépő változást a jegyzetbe foglaljunk, kérjük vegye figyelembe, hogy egyes változások akaratlanul is kimaradhattak. Vájtfülűek és hardcore játékosok számára részletes áttekintés itt olvasható.

Átfogó változások (General)

• Egyedi és jogszabályi rendezést nem igénylő kérdések is rendezhetőek jogszabályban.

Rövidítések & Hivatkozások (Portals)

• A játékosok már a jogszabálytervezetek bevezető részében is rövidíthetnek.
• A hátrautalás tilalmát eltávolítottuk a játékból.

Helyszínek (Dungeons)

• A jogszabályok alapegysége a továbbiakban a szakasz.
• Az egyes helyszínek méretkorlátait megszüntettük, a továbbiakban tetszőleges hosszúságú szakaszokon és bekezdésekben lehet portyázni.
• Ugyancsak megszüntettük a felsorolásokra vonatkozó korlátozásokat.
• A továbbiakban az egyes helyszíneknek nem lesz kötelezően alkalmazandó rövidítése.

Kasztok: Általában (Classes: General)

• Valamennyi kaszt szájába rágjuk számára egyértelművé válik, hogy az uniós alapszerződéseket a lisszaboni szerződés módosította.
• A bevezető részben látszólag nem kell hivatkozni a véleményezőkre, de a kötelezően alkalmazandó makrók enélkül nem működnek.

Alkotmányozó kaszt (Constitutor)

• A játékosok a továbbiakban - a korábbi gyakorlatnak megfelelően - törvényi formában készíthetik elő az Alkotmányt és annak módosításait.
• Alkotmányozáshoz és alkotmánymódosításhoz is alkotmányozó hatalom szükséges, a korábbi alkotmánymódosító hatalom az előzőben érhető el.

Felhatalmazó kaszt (Mandator)

• A felhatalmazók mostantól az eddigi három helyett tetszőleges számú minisztert hordozhatnak magukkal.

Lusta kodifikátor kaszt (Lazy codificator)

• A korábbi egyensúlytalanságok kiküszöbölése érdekében az egyébként igen népszerű kaszt szintlépéseit meggyorsítottuk, valamint speciális képességeit jelentősen bővítettük.
• Új képesség-vonal: mondatok hatályon kívül helyezése (remove sentence), szerkezeti egységek mondattal való kiegészítése (add sentence), mondatok cseréje (change sentence).
• Mostantól, a többi kaszttal azonos módon a lusta kodifikátor is felvehet új szerkezeti egységet a korábban hatályon kívül helyezett helyére (erre eddig is lehetősége nyílt, de ekkor automatikusan kasztot váltott).
• A lusta kodifikátor (más kasztokkal ellentétben) a továbbiakban a jogszabályt részekkel, sőt bizonyos korlátok mellett könyvekkel is kiegészítheti, emellett bekezdés nélküli szakaszokba, pontok nélküli bekezdésekbe is vehet fel új bekezdéseket és pontokat a rendkívül költséges újraszabályozás képesség alkalmazása nélkül.
• A folyamatba épített technikai dereguláció mesterség megszüntetésével a lusta kodifikátornak a továbbiakban nem kell deregulációs nyersanyagokat használnia.

Őrült kodifikátor kaszt (Crazy codificator) 

• Az őrült kodifikátor a záró rendelkezésekbe felvehet közelebbről meg nem határozott, oda nem való rendelkezéseket is.

Technikus kaszt (Technician)

• A technikusok a mellékletszerkesztés képességét jelentősen egyszerűsítettük, rugalmassá tettük.
• Új képesség: művészi mellékletszerkesztés.

Mesterségek

• A folyamatba épített technikai dereguláció mesterség megszűnik. A deregulátorok által eddig eltüntetett felesleges tárgyak a következő kiegészítőt követően részben maguktól megsemmisülnek (addig minden játékos szíves türelmét kérjük). Azoktól a tárgyaktól, amelyek tekintetében ezt nem tudjuk megvalósítani, az újra bevezetni tervezett mesterség, az utólagos technikai deregulációt választó játékosok útján lehet időszakosan (általában egy vagy többévente) megszabadulni. 

Patch release: 25/10/2010

Patch activation: 26/10/2010

The Rulerz of Rulerz Team

Az Alkotmánybíróság (AB) ma (2010. október 26-án) visszamenőleges hatállyal megsemmisítette a 98 százalékos adóról szóló törvényi rendelkezéseket. A határozat egyike volt a jogállami Magyarország utolsó alkotmánybírósági döntéseinek.

Ugyanis még a határozat elemzésére, sőt szinte elolvasására sem maradt idő, hiszen röpke másfél órával később már az Országgyűlés honlapján volt a feltűnően előkészített ellencsapás, egy alkotmánymódosítás és két törvénymódosítás képében; előbbi így szól:

Az alkotmánymódosítás indokaként a következő szerepel:

"Az Alkotmánybíróság széleskörű jogosítványokat gyakorol a normakontroll terén, ami a rendszerváltás első időszakában indokolt volt. A jogállam megszilárdulásával az alkotmánybíráskodás ilyen széles jogköre mára indokolatlanná vált."

Ehhez Lázár János (a javaslat benyújtója) még hozzáfűzte, hogy "az Alkotmánybíróság kényszerből emelt kifogást a törvény ellen, annak szellemével maga is egyetértett."

Mellékzönge, hogy a Fidesz még 2009 nyarán kifejezetten élt a helyi adókra vonatkozó központi szabályozás tekintetében ezzel a lehetőséggel. Ebből viszont két dolog következhet, vagy a Bajnai-Kormány hozta össze a jogállamot, vagy pedig 2010 áprilisában a választók "forradalmi úton" (esetleg a kettő együtt).

Valójában egyszerűen arról van szó, hogy - bár még az alkotmányozás lehetősége is rendelkezésükre állt - a kormányzó pártok nem voltak képesek egy nyilvánvalóan felháborító szabályozást alkotmányosan előkészíteni (ezt erősíti az is, hogy a már a jelenlegi ciklusban megválasztott alkotmánybírák sem különvéleményt csatoltak a határozathoz, hanem a többségi állásponttól eltérő okokból, de maguk is a megsemmisítés mellett érveltek).

Ebben a helyzetben a Kormány előre megtervezetten előremenekült: beismeri, hogy alkotmányellenes törvényt fogadtattak el az Országgyűléssel (hiszen beismeri, hogy az AB nem tehetett mást), de ezt kifejezetten helyesnek és követendőnek tartja, ezért nem az alkotmányellenes szabályozás alternatíváin gondolkodik, avagy esetleg beletörődik a helyzetbe, hanem egyszerűen elvágja a gordiuszi csomót: benyújtja az alkotmányellenes szabályozást lényegében változatlan formában, és megtiltja, hogy azt bárki is kritizálja.

Megteheti? Igen, megteheti. Meg is teszi, ebből a logikából nem következhet nagyon más.

Hangsúlyozom, hogy az pedig, hogy erre csak órákat kellett várni, azt jelenti, hogy ezt előre megfontolta, végiggondolta és ki is dolgozta.

Ezennel le is zárult a kormányzás látszat-demokratikus szakasza (ellenzéknek nyújtott gesztusokkal, alkotmányozó társadalmi cigánykerekezéssel ésatöbbi), a következő szakasz a nyers hatalomfitogtatásé. Nem az a legfőbb baj ugyanis, hogy egy létező problémára adott rossz, alkotmányellenes szabályozás marad fenn, hanem az, hogy a továbbiakban nincs jogi lehetőség arra, hogy erre vonatkozóan egyáltalán kérdést lehessen feltenni.

Így már értem, hogyan válik hazánk a következő időszakban futball-nagyhatalommá: a bíró ugyan megmarad, de a nemzeti együttműködés válogatottja ellen lest ítélni tilos. A játéknak tehát vége, csak nincs aki a meccset ténylegesen is lefújja.

Szintén mellékzönge, hogy az alkotmánymódosítás bármilyen közpénzből származó jövedelemre ki kívánja terjeszteni a visszamenőleges büntetőadóztatás lehetőségét (nem véve figyelembe a határozat azon kitételét, hogy az AB nem vizsgálta szabályozás alkotmányosságát valamennyi alkotmányi rendelkezés tekintetében, a párhuzamos vélemények a többségi véleményben vizsgáltakon kívüli alkotmányi rendelkezésekbe ütközésre hivatkoznak). Ennek megfelelően a jövőben alkotmányosan lehet akármelyik tanár, orvos, kormánytisztviselő vagy állami cégben dolgozó tárgyévben megszerzett teljes havi bérét például 98 százalékkal adóztatni. Vagy ha ez egyébként mégse lenne alkotmányos, azt se tudjuk meg soha.

Minden kezdet nehéz, nagyok az elvárások, bonyolultak a megoldások. Nyilván ezért kerülhetett sor a minap arra, hogy egy állami vezető állítólag parancsokat osztogatott egy útépítésen.

De hát, mit tehet a környezetvédelemért felelős államtitkár, ha hivatalos tudomást szerez arról, hogy egy engedélyezett és megkezdett beruházás az általa védeni hivatott környezeti elemek közül egyet vagy akár többet is veszélyeztethet, neadj’isten akár a bűnözés növekedéséhez vezethet, vagy – ami ennél is rosszabb – az Európai Unió által védeni rendelt, és esetleg e tekintetben meg is finanszírozott területet hátrányosan érinthet?!

Egyrészt:

Felveheti a kapcsolatot a beruházóval, hogy tisztázza a helyzetet. Ha ez, és bármely más alábbi megoldás olyan késedelemre vezetne, amely elháríthatatlan kárral vagy veszéllyel járna, végzésben (mint hatóság) ideiglenes intézkedést hozhatna a tevékenység felfüggesztéséről, erről értesítenie kellene az eljárásra jogosult hatóságot, amely az ideiglenes intézkedés szükségességét haladéktalanul felülvizsgálná.

Másrészt:

Ha a beruházás környezeti hatásvizsgálathoz kötött, vagy arra vonatkozóan a környezetvédelmi hatóság döntése alapján környezeti hatásvizsgálatot folytattak le, hivatalból felügyeleti eljárást indít vagy, ha a környezetvédelmi engedélyt nem az országos környezetvédelmi hatóság hozta, azt utasítja felügyeleti eljárás lefolytatására. Ha a felügyeleti eljárás során bebizonyosodik, hogy a környezetvédelmi engedély semmis, az – az ügyfelek jóhiszeműen szerzett, illetve gyakorolt jogaira tekintet nélkül – megváltoztatható vagy megsemmisíthető. Ha pedig az eljárás során bebizonyosodik, hogy a beruházó nem volt jóhiszemű, elegendő az is, ha a döntés jogsértő volt.

Harmadrészt:

Ha a beruházással összefüggésben környezeti hatásvizsgálatot folytattak le, a környezetvédelmi engedély tekintetében, ha azt nem folytattak le, a beruházáshoz kapcsolódó engedély alapjául szolgáló szakhatósági állásfoglalás tekintetében hatósági ellenőrzés lefolytatására utasítja az irányítása alá tartozó környezetvédelmi hatóságot. Ha az ellenőrzés az engedélytől (szakhatósági állásfoglalásban foglalt feltételektől) eltérő megvalósítást állapít meg, a környezetvédelmi hatóság vagy maga teszi meg a szükséges intézkedéseket a jogsértés megszüntetésére, vagy felhívja az erre jogosult hatóságot erre.

Negyedrészt:

Felhívja az irányítása alá tartozó környezetvédelmi hatóság figyelmét a környezetveszélyeztetésre, amely a beruházót tevékenysége környezetre gyakorolt hatásának feltárása érdekében - teljes körű vagy részleges - felülvizsgálatra kötelezheti. Ha a felülvizsgálat során a környezetveszélyeztetés bebizonyosodik, a hatóság korlátozza, felfüggeszti vagy megtiltja a tevékenység folytatását, illetőleg az erre hatáskörrel rendelkező szervnél azt kezdeményezi. Sőt, korlátozó vagy felfüggesztő döntés esetén a hatóság meghatározza a tevékenység folytatásának környezetvédelmi feltételeit is.

Ötödrészt:

Ha a fenti intézkedési lehetőségeket nem tartja kellően operatívnak, végső kétségbeesésében megkérheti valamelyik barátját, hogy forduljon a jövő nemzedékek országgyűlési biztosához, aki – többek között – még az engedély jogerőre emelkedését követő 180 napon belül indítványozhatja végrehajtásának felfüggesztését.

Nyilvánvalóan kifelejtettem még néhány dolgot (mint például büntető-feljelentés, ügyészséghez fordulás, bulldózer elé fetrengés), de a jogállami hatósági eljárásjogban egyszerűen sehol se találom a parancs kötelező formai és tartalmi elemeit.