Az Alkotmánybíróság (AB) ma (2010. október 26-án) visszamenőleges hatállyal megsemmisítette a 98 százalékos adóról szóló törvényi rendelkezéseket. A határozat egyike volt a jogállami Magyarország utolsó alkotmánybírósági döntéseinek.
Ugyanis még a határozat elemzésére, sőt szinte elolvasására sem maradt idő, hiszen röpke másfél órával később már az Országgyűlés honlapján volt a feltűnően előkészített ellencsapás, egy alkotmánymódosítás és két törvénymódosítás képében; előbbi így szól:
Az alkotmánymódosítás indokaként a következő szerepel:
"Az Alkotmánybíróság széleskörű jogosítványokat gyakorol a normakontroll terén, ami a rendszerváltás első időszakában indokolt volt. A jogállam megszilárdulásával az alkotmánybíráskodás ilyen széles jogköre mára indokolatlanná vált."
Ehhez Lázár János (a javaslat benyújtója) még hozzáfűzte, hogy "az Alkotmánybíróság kényszerből emelt kifogást a törvény ellen, annak szellemével maga is egyetértett."
Mellékzönge, hogy a Fidesz még 2009 nyarán kifejezetten élt a helyi adókra vonatkozó központi szabályozás tekintetében ezzel a lehetőséggel. Ebből viszont két dolog következhet, vagy a Bajnai-Kormány hozta össze a jogállamot, vagy pedig 2010 áprilisában a választók "forradalmi úton" (esetleg a kettő együtt).
Valójában egyszerűen arról van szó, hogy - bár még az alkotmányozás lehetősége is rendelkezésükre állt - a kormányzó pártok nem voltak képesek egy nyilvánvalóan felháborító szabályozást alkotmányosan előkészíteni (ezt erősíti az is, hogy a már a jelenlegi ciklusban megválasztott alkotmánybírák sem különvéleményt csatoltak a határozathoz, hanem a többségi állásponttól eltérő okokból, de maguk is a megsemmisítés mellett érveltek).
Ebben a helyzetben a Kormány előre megtervezetten előremenekült: beismeri, hogy alkotmányellenes törvényt fogadtattak el az Országgyűléssel (hiszen beismeri, hogy az AB nem tehetett mást), de ezt kifejezetten helyesnek és követendőnek tartja, ezért nem az alkotmányellenes szabályozás alternatíváin gondolkodik, avagy esetleg beletörődik a helyzetbe, hanem egyszerűen elvágja a gordiuszi csomót: benyújtja az alkotmányellenes szabályozást lényegében változatlan formában, és megtiltja, hogy azt bárki is kritizálja.
Megteheti? Igen, megteheti. Meg is teszi, ebből a logikából nem következhet nagyon más.
Hangsúlyozom, hogy az pedig, hogy erre csak órákat kellett várni, azt jelenti, hogy ezt előre megfontolta, végiggondolta és ki is dolgozta.
Ezennel le is zárult a kormányzás látszat-demokratikus szakasza (ellenzéknek nyújtott gesztusokkal, alkotmányozó társadalmi cigánykerekezéssel ésatöbbi), a következő szakasz a nyers hatalomfitogtatásé. Nem az a legfőbb baj ugyanis, hogy egy létező problémára adott rossz, alkotmányellenes szabályozás marad fenn, hanem az, hogy a továbbiakban nincs jogi lehetőség arra, hogy erre vonatkozóan egyáltalán kérdést lehessen feltenni.
Így már értem, hogyan válik hazánk a következő időszakban futball-nagyhatalommá: a bíró ugyan megmarad, de a nemzeti együttműködés válogatottja ellen lest ítélni tilos. A játéknak tehát vége, csak nincs aki a meccset ténylegesen is lefújja.
Szintén mellékzönge, hogy az alkotmánymódosítás bármilyen közpénzből származó jövedelemre ki kívánja terjeszteni a visszamenőleges büntetőadóztatás lehetőségét (nem véve figyelembe a határozat azon kitételét, hogy az AB nem vizsgálta szabályozás alkotmányosságát valamennyi alkotmányi rendelkezés tekintetében, a párhuzamos vélemények a többségi véleményben vizsgáltakon kívüli alkotmányi rendelkezésekbe ütközésre hivatkoznak). Ennek megfelelően a jövőben alkotmányosan lehet akármelyik tanár, orvos, kormánytisztviselő vagy állami cégben dolgozó tárgyévben megszerzett teljes havi bérét például 98 százalékkal adóztatni. Vagy ha ez egyébként mégse lenne alkotmányos, azt se tudjuk meg soha.
