A Kormány az eddigi legkedvesebb intézkedéseit vidám piros szalaggal átkötve nyújtja át számunkra. Avagy: Könnyebb volt-e VIII. Henriknek megszabadulnia Aragóniai Katalintól, mint átirányítani a magánnyugdíj-pénztári befizetéseket az államkasszába vagy kifizetni egy közigazgatási államtitkár lelépési pénzét?
VIII. Henrik több mint 80 vörös szalaggal átkötötött formális beadványt küldött VII. Kelemen pápának, hogy érvénytelenítse Aragóniai Katalinnal való házasságát. A raklapnyi összetekercselt, felszalagozott, talán még le is pecsételt (tehát soha fel nem bontott) kérelem állítólag ma is megtekinthető a Vatikánban. Talán nem véletlen, hogy a vörös szalag (red tape) az adminisztratív terhek csökkentésének szimbólumává vált.
0. A kormányprogramhoz való viszony
Nyilván álságos dolog számon kérni egy Kormányon a választási ígéreteit (bár ezt a jelenlegi kormánypártok kifejezetten elvárják), hát még a megszavazott kormányprogramját. Csak, valahogy a kormány-előterjesztések készítése során belémrögzült az inger, hogy ha bármit írok, annak a kormányprogramhoz való viszonyáról is meg kell emlékeznem:
"A nemzeti ügyek kormánya csökkenteni fogja az adminisztráció gerjesztette költségeket, az állami tevékenységekből fakadó vállalkozói kockázatokat. [...] A program elsődleges célja a betarthatatlanul bonyolult és olykor önkényesen működtetett adórendszer egyszerűsítése [...] Ezzel közvetlenül 300-500 milliárd forinttal csökkennek a vállalkozások egy évre jutó költségei."
I. Bérszámfejtés vörös szalagon
Mint az korábban már olvasható volt a magánnyugdíj-pénztári befizetéseknek a nyudíjalapba való - "bocs, otthon hagytam a pénztárcám, majd megadom" típusú - átirányítása nem csupán a biztosítottak számára okoz fejtörést, hanem a munkáltatók számára is különös izgalmakkal szolgált. A Kormány a jogszabályok alkalmazására való felkészülési idő élharcosaként a törvény hatálybalépésére mindösszesen három napot hagyott, alkalmazására pedig mínusz egyet [kihirdetés: 2010. 11. 02., hatálybalépés: 2010. 11. 05., alkalmazandó: 2010. november 1-től (megnyugtató, hogy az elvileg végleges szöveg - a parlamenti honlap szakavatott ismerői számára - már megismerhető volt 2010. 10. 26-án)]. Tette ezt ráadásul hónap elején, amikor éppen tetőzik a bérszámfejtési láz.
A következmény háromféle lehetett:
1. A jól informált, talpraesett (könyvelővel/bérszámfejtővel rendelkező) cégek kicsit megcsúsztatták a bérszámfejtést, előírtak némi túlórát munkatársaiknak, és határidőben, megfelelő módon adták meg a királynak, ami a királyé és a magánnyugdíjpénztáraknak, amit megérdemeltek.
2. A közepesen informált (könyvelővel/bérszámfejtővel rendelkező) cégeknél a számfejtés szokásos rendben zajlott, majd november 2-a körül megindult a fejvesztett kapkodás, az egész parti újrajátszása, nyilván az előző csapatnál kicsit több túlórával, adott esetben a határidők túllépésével.
3. A rosszul informált cégeknél - főleg, ha olyan lelkesek, hogy az előző havi fizetések utáni járulékbevallási és fizetési kötelezettségének szeret még idejekorán eleget tenni - a probléma már igencsak komoly adminisztrációt jelenthetett: önellenőrzés, pénz visszakérés, pénzbefizetés, nomeg persze a számfejtés ismétlése.
Látható, hogy még a legfelkészültebb cégnek is többletkiadása eredt egészen egyszerűen abból, hogy a törvényt rosszul időzítve, valódi felkészülési idő biztosítása nélkül alkották meg. Egy polgári jogi jogviszony esetében hasonló magatartás már minimum kártérítési felszólítást vonna maga után, de ugye jogalkotással okozott kár Magyarországon nincs (pontosabban olyan mint az adójogi alkotmányellenesség: van, csak nem állapítják meg).
Ez a történet gyönyörű példája a felesleges adminisztratív terhek generálásának két okból is:
- egyrészt, ha 10-12 nappal több idő marad a felkészülésre, többletköltség legfeljebb a legfelkészületlenebb cégeknél merült volna fel, de ezért már csak magukat okolhatták volna,
- másrészt, maga a törvénymódosítás a cégek számára az úgynevezett materiális költségek, kötelezettségek területén semmilyen változást nem eredményezett: pontosan ugyanannyi járulékot kell továbbra is megfizetni, mint eddig.
A túlórára, önellenőrzésre, papírra, áramra, oda-vissza utalgatásra fordított többlet-kiadások (felesleges adminisztratív teherként) - ha nem számoljuk a túlórázók fogyasztásnövekedéséből eredő gazdaságélénkítő hatást - egyszerűen kikerültek a gazdaságból.
II. Büntetőadó vörös szalaggal
A köztársasági elnöknek tegnap (2010. november 17-én) megküldött új 98%-os adós törvény és a kormánytisztviselők jogállásáról szóló törvény szakmai vezetőkre vonatkozó lelépési szabályai kifejezetten érdekes eredményre vezetnek.
A közigazgatási és a helyettes államtitkár - bár végkielégítésre egyáltalán nem jogosult -, ha három évig betölti e pozícióját majd felmentés vagy lemondás miatt távozik posztjáról, még hat hónapig felmentési, illetve lemondási idejét tölti. Ez idő alatt azonban mentesül a munkavégzési kötelezettsége alól, és átlagkeresete illeti meg, ami 3,5 millió forint felett a 98%-os különadó alapját képezi. A jelenlegi szabályok szerint ez az összeg várhatóan
- közigazgatási államtitkár esetén kicsit kevesebb mint 2,5 millió forint,
- helyettes államtitkár esetén kicsit kevesebb mint 1 millió forint.
Azon túl, hogy a korábbi megközelítés szerint a ciklust végigdolgozó, de utána már igénybe venni nem kívánt szakmai vezetőkre vonatkozó, a Nemzeti Együttműködés Kormánya által meghatározott lelépési szabályok ennyiben ütköznek "jó erkölcsbe", nyilvánvalóan látszik az, hogy ezeknek az összegeknek a számfejtése, levonása és II. AVH-s számlára való megküldése nyilvánvalóan és egyértelműen felesleges adminisztratív teher, vidám piros pántlika.
A teljesség kedvéért ugyanakkor hozzá kell tenni, hogy nem a jelenlegi Kormány találta fel a felesleges adminisztratív terheket, és korántsem ők kommunikálják úgy ezek csökkentését, hogy közben folyamatosan - és végiggondolás nélkül - növelik azok mértékét.
