[A cikk változata a Magyar Narancs eheti számában!]

Még nem telt el 24 óra a három halálos áldozattal járó, tömegpánik okozta, a West Balkánban bekövetkezett tragédia óta, de gyakorlatilag valamennyi érintett közzétette már felelősséghárító nyilatkozatát. Ez, azon túl, hogy elképesztően ízléstelen, azt is előrevetíti, hogy valódi megoldások, a felelősségre vonás, valamint a hatósági ellenőrzés hiányosságainak elismerése helyett ismét látványos, de a hasonló események megelőzésére alkalmatlan rendpárti jogalkotás várható.

Három fiatal lány vesztette életét a budapesti Nyugati tér egyik szórakozóhelyén szombaton éjjel, amikor – eddig tisztázatlan okból – a több ezres tömegben pánik alakult ki; a West Balkán nevű diszkóból menekülők vélhetően agyontaposták társaikat – adta hírül a Magyar Távirati Iroda.

A rendezvény helyszínét üzemeltető West-Balkán Kft. 18:04-es Facebook-os közleménye szerint: „A szombat éjszakai alkalmi rendezvény nem a West Balkán által szervezett rendezvény volt. A rendezvény szerződés szerinti lebonyolítását a Noise Night Life szervezői saját személyzettel, saját eszközökkel végezték.”

A rendezvényszervező Noise Night Life szintén a Facebook-on (13:39-kor) megjelent közleményében ezzel szemben azzal hárít, hogy a West Balkán üzemeltetőjével kötött szerződés „azt tartalmazza, hogy az eseményen a portaszolgálatot kizárólag a saját portaszolgálatuk láthatja el, amely felelős a vendégek beengedéséért, a létszám kontrollálásáért, a vendégek testi épségének biztosításáért, és a rend folyamatos fenntartásáért az épületen belül és az épület előtt egyaránt”. A közlemény kifejezetten kiemeli, hogy arról, hogy a West Balkán nem rendelkezik érvényes működési engedéllyel nem rendelkeztek információval. Mint azt később látni fogjuk erre a West Balkánnak nem is volt szüksége.

Ahogyan a VI. kerület valamennyi szórakozóhelye, úgy a West Balkán működésének hatósági kontrolljáért is felelős dr. Sajtos Csilla jegyző Hassai Zsófia polgármester asszonnyal közös közleményében részletesen fejtegeti felelőssége hiányát. Ennek főbb elemei a következők:

- a szórakozóhely azért volt nyilvántartásba véve (rendelkezik nyilvántartási számmal), mert a polgármesteri hivatalnak a papírok rendelkezésre bocsátását követően automatikusan nyilvántartásba kellett vennie,

- a bejelentést követően megkezdhető hatósági ellenőrzések még folyamatban vannak,

- a Noise Night Life jogszabályellenesen nem jelentette be, hogy ilyen nagyszabású rendezvényre készül,

- a szórakozóhelyet rendszeresen, legutóbb 2010. december 11-én ellenőrizték,

- a jelenlegi jogszabályok alkalmatlanok arra, hogy hatékonyan fel lehessen lépni a rendelkezéseket megsértőkkel szemben, miután a nyilvántartásba vétel gyakorlatilag automatizmus szerint működik.

Az önkormányzat – a közlemény szerint – élni kíván felterjesztési jogával annak érdekében, hogy „csak az érdemi hatósági vizsgálatok után működhessenek ezek a szórakozóhelyek”.

Miközben a média és a kormányzati kommunikáció – egyébként természetesen és helyesen – máris a rendezvényszervező és az üzemeltető cégek felelősségétől hangos, a hatóságok esetleges mulasztásairól vagy szó sem esik, vagy az önkormányzat által hangoztatott, rendkívül veszélyes „rossz szabályozás” mantrát ismételgetik.

Álláspontom szerint jelen esetben a jegyző és más hatóságok számára számos jogszabály biztosította lehetőség állt volna rendelkezésre a szórakozóhely biztonságos és jogszerű működésének biztosítására, valamint jogszerűtlen és veszélyes működésének megakadályozására.

Engedély vs. bejelentés

2009. október 1-je óta – néhány kivételtől eltekintve – az üzletek, és így a szórakozóhelyek üzemeltetéséhez, működéséhez sem szükséges hatósági engedély. A kereskedelemről szóló törvény alapján a szórakozóhely az üzemeltetésére irányuló szándék bejelentését követően megnyitható.

Ennek megfelelően a jegyzőnek – bár tévesen köti a szórakozóhely működtetésének megkezdését bejelentés helyett nyilvántartásba vételhez, de – abban igaza van, hogy nincs lehetősége arra, hogy a működés feltételeit még a szórakozóhely megnyitását megelőzően ellenőrizni tudja.

Így előzetesen valóban nem tudott volna akadályt gördíteni a West Balkánt működése elé, vagy akár ahhoz feltételeket szabni.

Az eddig nyilvánosságra került információk alapján ugyanakkor nyilvánvaló, hogy ez aligha lett volna hatékony eszköz a tragédiamegelőzésére. A szórakozóhely működésének kereteit a bejelentés határozza meg; ennek megfelelően az épületben legfeljebb 300 vendég vehetett volna részt (és annak 22 órakor be kellett volna fejeződnie). Ha a szórakozóhelyet ezekkel a feltételekkel működtették volna, a tömegpánik bizonyosan nem következett volna be.

Egyáltalán nem valószínű – hogy ha engedélyt kellett volna beszerezni – a hatóság a tragédiához vezető okok fennállásának veszélyére hivatkozva megtagadta volna az engedély kiadását, ha a kérelemben legfeljebb 300 vendég egyidejű fogadása szerepel. Ugyancsak valószínűtlen az, hogy csupán amiatt, mert egy hatósági engedélyben ez a szám szerepel, a szervezők vagy az üzemeltetők ezt nem hágták volna át, mint ahogy tették a saját bejelentésükben foglaltakkal szemben.

A szórakozóhely megnyitásához vezető bürokratikus eljárás bonyolultsága sem közvetve, sem közvetetten nem lett volna alkalmas a tragédia megakadályozására. (Természetesen lehetséges, hogy más okokból tagadták volna meg az engedély kiadását, de ez legfeljebb a szerencsén múlhatott volna.)

Nyilvántartás – elmulasztott közzétételi kötelezettség

A bejelentett üzletekről – így a szórakozóhelyekről is – a jegyzőnek nyilvántartást kell vezetnie, amelyet a vonatkozó kormányrendelet alapján az önkormányzat honlapján közzé is kell tennie. A terézvárosi önkormányzat honlapján sem a nyilvántartásba vett szórakozóhelyek, sem a jegyző felügyeleti jogkörébe tartozó más szolgáltatási tevékenységet folytató személyek, üzletek lajstromát nem találtuk.

Ennek többek között az is a célja, hogy az üzlet szolgáltatásait igénybe vevő közönség, vagy a rendezvényszervező tájékozódni tudjon arról, hogy kereskedelmi (jelen esetben vendéglátóipari) tevékenységet jogszerűen folytatják-e, és ha igen, milyen feltételek mellett. Így például arról is, hogy az érintett vendéglátó üzlet milyen befogadóképességgel rendelkezik.

Jelen esetben – ahogy arra a Noise Night Life közleménye is utal – a rendezvényszervezőnek nem volt tudomása arról, hogy a szórakozóhelyet milyen feltételekkel jelentette be a West Balkán Kft. Ennek megfelelően arról sem feltétlenül volt információja, hogy a helyiség, az üzemeltető saját hivatalos bevallása szerint 300 fő biztonságos befogadására alkalmas. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy erre ne lett volna más, bonyolultabb módon lehetősége; így például megkérdezhette volna a jegyzőt. Ugyanezért védhetetlen tartalmilag is a rendezvényszervező azon érvelése, hogy nem volt tudomása arról, hogy a West Balkán Kft. nem rendelkezik érvényes működési engedéllyel. Tőle ugyanis elvárható, hogy ennek utánajárjon; ebben az esetben pedig a befogadási korlát is kiderült volna. Ettől függetlenül a hatóság mulasztott, és ez a mulasztás jelenleg is fennáll.

Érdekesség, hogy e törvény alapján közzéteendő adatokkal szemben a széles körben vitatott terézvárosi csendrendelethez kapcsolódó – a 22 óra után is nyitva tartó szórakozóhelyeket felsoroló – nyilvántartás naprakészen rendelkezésre áll a honlapon.

A valódi megoldás: az ellenőrzés

A jegyző szerepe azonban korántsem nem merül ki a bejelentett szórakozóhelyek regisztrációjában. Felügyeleti hatóságként ugyanis köteles az üzlet működését rendszeresen – valamennyi a hatáskörébe tartozó feltétel tekintetében – ellenőrizni. Ugyanígy köteles valamennyi a szórakozóhelyek biztonságos és jogszerű működésének ellenőrzéséért felelős hatóságot tájékoztatni arról, hogy egy ilyen intézmény működését bejelentették. E hatóságoknak pedig szintén rendszeresen ellenőrizniük kell a szóban forgó üzlet működését.

Azt a jegyzői nyilatkozat is rögzíti, hogy az üzemeltető a jogszabályban előírt valamennyi információt és dokumentumot rendelkezésre bocsátott a bejelentéssel egyidejűleg. Ezek az információk az ellenőrzések megkezdéséhez tehát rendelkezésre álltak.

A terézvárosi nyilatkozatban foglalt állítások – akaratlanul is – alapvetően kérdőjelezik meg az ellenőrzési kötelezettség teljesítését mind a jegyző, mind pedig a társhatóságok tekintetében:

Rögzíti, hogy az értesített társhatóságoknak (vagy azok egy részének) november óta nem sikerült a szórakozóhelyet teljes körűen ellenőrizniük, pedig erre az említett kormányrendelet alapján 30 napon belül kötelesek lettek volna. Ez azért is különösen érdekes, mert az önkormányzat által javasolt engedélyezési eljárásban mindösszesen 15 nap áll a szakhatóságok rendelkezésére ebből a célból.

Emellett az általa hivatkozott ellenőrzést éjjel egy órakor végezték, amikor a szórakozóhely elvileg már három órája nem lehetett volna nyitva. Ez legalábbis azt a látszatot kelti, hogy a hatóság nem átfogóan ellenőrizte a szórakozóhely működésének törvényben, kormányrendeletben és önkormányzati rendeletben rögzített feltételeit, hanem kizárólag a csendrendeletben rögzített éjszakai nyitva tartás tekintetében. Ezt erősítik egyébként a rendelet végrehajtásával összefüggő kocsmarazziákról szóló hírek is.

Kérdés marad az is, hogy ha a hatóság a rendelet szerinti nyitvatartási időben folytatott volna ellenőrzést, akkor megszerezhette volna-e azt a gyakorlatilag köztudomású információt, hogy a West Balkánba rendszeresen a bejelentett 300 főt többszörösen meghaladó vendég jár. Ehhez elegendő lett volna egyébként a West Balkán Facebook-oldalán a fényképeket megnézni (különösen azokat, amiknél az a képaláírás, hogy „köszi, hogy ennyien eljöttetek!”). Ugyancsak nehéz megemészteni azt is, hogy a többszöri ellenőrzés során sem merült fel egyetlen ügyintézőben sem a menekülési útvonalak kérdése.

Jelen esetben álláspontom szerint hatósági oldalról kizárólag az ellenőrzés eszköze lehetett volna alkalmas a baleset megelőzésére.

A tavaly októberi koncepcióváltás célja, ahogyan az a szolgáltatási tevékenység megkezdésének szabályairól szóló törvények indokolásából is egyértelműen kiderül, éppen az volt, hogy a hatósági tevékenység hangsúlya az engedélyezésről az ellenőrzés felé tolódjon el. A változtatás nyomán többszáz, nem kis részben a jegyzők hatáskörébe tartozó engedélyezést váltotta fel a bejelentési kötelezettség; ennek megfelelően jelentős kapacitást lehetett vagy lehetett volna az engedélyezési tevékenységről a rendszeresebb felügyeleti tevékenységre átcsoportosítani.

A baj csak az, hogy a koncepcióváltás több okból sem mehetett át ennyire könnyen a gyakorlatba. A hatóságok ugyanis nem érdekeltek abban, hogy több ellenőrzést folytassanak le:

Az eljárás fedezete: míg az engedélyezési eljárásokért minden esetben bevétel származik (illeték vagy igazgatási szolgáltatási díj formájában), addig az ellenőrzés csak abban az esetben, ha a hatóság jogszabálysértést állapít meg. Gyakori például, hogy az ellenőrzések a költségek fedezetlensége miatt szorulnak háttérbe.

Számonkérhetőség: míg az engedélyezés esetén a hatóság cselekvése az ügyfél által valamilyen módon kikényszeríthető (a befizetett illeték duplájára vonatkozó visszatérítési kötelezettségtől kezdve a bírósági kötelezésig), addig az ellenőrzés elmaradása – közvetlen érintett hiányában – kizárólag ilyen szélsőséges esetekben kerülhet egyáltalán vizsgálat alá.

Erőforrás-allokáció: amíg az egyes hatóságok az engedélyezési eljárásokban nem tudnak könnyen erőforrást megtakarítani (bár erre is léteznek bevett módszerek), addig erőforráshiány esetén az ellenőrzési területről vonják el a szakembereket.

Hatalmi pozíció: míg az engedélyezés során az igazolási kényszer az ügyfél vállán nyugszik, addig az ellenőrzés során szinte mindent a hatóságnak kell bizonyítania.

A hatósági ellenőrzési rendszer – néhány terület kivételével – általánosan fennálló hiányosságaiért ugyanakkor csak kivételesen lehet az ellenőrzött tevékenységet folytatókat okolni.

A hatékony fellépés eszközei

A terézvárosi nyilatkozat szerint a jelenlegi jogszabályok alkalmatlanok arra, hogy hatékonyan fel lehessen lépni a rendelkezéseket megsértőkkel szemben. Az igazság ezzel szemben az, hogy a jelenlegi szabályozás széles körben nyújt lehetőséget arra, hogy a hatóság a jogszabálysértő szórakozóhelyekkel szemben fellépjen:

Felhívás a jogszabálysértés megszüntetésére: ha a hatóság egy naptári éven belül első alkalommal állapítja meg azt, hogy a szórakozóhely üzemeltetője valamilyen jogszabályi rendelkezést megsértett, köteles határidő tűzésével felhívni annak megszüntetésére.

Korlátozások: a hatóság bizonyos esetekben megtilthatja a szórakozóhely éjszakai nyitva tartását (ezt jelen esetben az önkormányzati rendelet már megtette), korlátozhatja a nyújtott szolgáltatások körét (például a feltételek biztosításáig megtilthatja koncertek, bulik tartását, bizonyos termékek forgalmazását).

Bezárás: a hatóság a szórakozóhelyet ideiglenesen vagy véglegesen, megfelelő súlyú jogsértés vagy fenyegető veszély esetén akár azonnal a helyszínen bezárathatja.

Emellett a hatóság bírságot is kiszabhat.

Minderre természetesen csak akkor van lehetősége, ha tudomást szerez a jogszabálysértésről vagy a biztonsági kockázatról. Ez azonban ellenőrzés nélkül egyszerűen lehetetlen.

Várható és elvárható végeredmény

A tragikus, széles körben megdöbbenést kiváltó események mindig kétélűek. Egyrészt valaminek történnie kell, és ez jó, másrészt valaminek történnie kell, és ez rossz. Sajnos az utóbbi megoldás várható az alábbi forgatókönyvvel:

1. Jól megbüntetnek bárkit, aki megbüntethető, lehetőleg mind az üzemeltetőt, mind a rendezvényszervezőt. Ez elvárható.

2. Rövid ideig látványos razziákat tartanak mind a VI. kerületi, mind más szórakozóhelyeken. Ez is elvárható, de kevés.

3. Bejelentik, hogy alapos jogszabályi revízióra kerül sor a rend nevében, és visszaállítják az engedélyezési kötelezettséget úgy a szórakozóhelyek, mint a sarki fűszeres és a fáját kivágni kívánó zöldövezeti lakos tekintetében.

A kommunikációs eredmény persze kiváló: társadalmi megnyugvás, hiszen megbüntettük a bűnösöket, megváltoztattuk a rossz szabályozást, rendet tettünk, ilyen többé nem fordulhat elő. A valódi eredmény: a hatósági felelőtlenség fenntartása, az adminisztratív terhek 2008-as szintre való visszaemelése, a vállalkozások terheinek növekedése, és az, hogy két hónappal nyitás után ilyen bármikor újra előfordulhat.

Mi lenne az elvárható?

1. Az üzemeltető, a szervező felelősségre vonása mellett megvizsgálni a hatóság tényleges ellenőrzési gyakorlatát, ha kell, levonni a szükséges következtetéseket.

2. A hatóságok – lehetőleg egymással együttműködve – dolgozzanak ki, és a számonkérhetőség érdekében tegyenek közzé egy fenntartható és rendszerességet biztosító időszakos ellenőrzési tervet. Természetesen ehhez valószínűleg forrást is kell biztosítani.

3. Megvizsgálni, hogy a szórakozóhelyek és más tömeges rendezvényeknek helyet adó épületekre vonatkozó – nem eljárási – szabályozás biztosítja-e azt, hogy betartásuk és betartatásuk esetén ilyen esetek nem fordulhatnak elő.

De mindenekelőtt – még azelőtt, hogy felelősséghárító nyilatkozatokat teszünk közzé – már csak kegyeleti okokból is megvárni, amíg az első indulatok lecsillapodnak, és csak azután, hidegebb fejjel nekiállni szabályozni.